Mi a közös ezekben a betegségekben: Alzheimer-kór, szklerózis multiplex, depresszió, szorongás, tanulási és fejlődési zavarok gyermekeknél, autizmus spektrumzavarok, autoimmun betegségek és immunproblémák, rák, meddőség? A válasz összefüggésben lehet a jelentős B12-vitamin-hiánnyal.
A B12-vitamin (kobalamin) a vízben oldódó B-komplex nyolc vitaminja közül az egyik esszenciális tápanyag, amely a folsavval együttműködve részt vesz a DNS és a vörösvértestek szintézisében.
Fontos szerepet játszik az idegeket körülvevő mielinhüvely előállításában is, hogy elősegítse az idegimpulzusok vezetését. A legtöbb vitaminhoz hasonlóan a B12-vitamint sem tudja a szervezet előállítani, ezért élelmiszerekből vagy táplálékkiegészítőkből kell bevinni.
A növények nem termelnek B12-vitamint, és az egyetlen élelmiszer, amiből B12-vitaminhoz juthatunk, a hús, a tojás, a tejtermékek és más állati eredetű élelmiszerek. Ezért szigorúan véve a vegetáriánusok és a vegánok fokozottan ki vannak téve a B12-vitamin-hiány kockázatának.
A Framingham Offspring Egyetemen végzett tanulmány adatai szerint a 26 és 83 év közötti emberek 40%-ánál alacsony a B12-vitamin plazmaszintje, ami főként neurológiai problémákat okoz, 9%-uknál teljes hiány, 16%-uknál pedig enyhe hiány áll fenn.
A kutatók számára az volt a meglepő, hogy az alacsony B12-vitamin-szint ugyanolyan gyakori volt a fiataloknál, mint az időseknél.
Ugyanez a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a B12-vitamin hiánya a 60 év feletti emberek körülbelül 40%-át érinti.
Lehetséges, hogy az öregedés „normálisnak” tekintett tüneteinek legalább egy részét (mint például a memóriavesztés, a kognitív hanyatlás, a csökkent mozgásképesség stb.) legalább részben a B12-vitamin hiánya okozza.
Miért diagnosztizálják alul a B12-vitamin-hiányt?
Két fő oka van annak, hogy a B12-vitamin hiányát figyelmen kívül hagyják. Először is, a legtöbb orvos nem vizsgálja rutinszerűen.
Másodszor, a laboratóriumok túl alacsony referenciaértékeket határoznak meg. Ezért a legtöbb tanulmány alábecsüli a hiány valódi szintjét.
Sok B12-vitamin-hiányban szenvedő embernek úgynevezett „normális” B12-vitamin-szintje van. A szakirodalom szerint a 200 pg/ml és 350 pg/ml közötti B12-vitamin-szinttel rendelkező embereknél (ez az érték az Egyesült Államokban normálisnak tekinthető) a B12-vitamin-hiány egyértelmű tünetei mutatkoznak.
A hiány diagnosztizálására és kezelésére szakosodott szakértők szerint a B12-vitamin minimális szintjének 450 pg/ml-nek kell lennie, de figyelembe kell venni a hiány egyéb markereit is, mint például a magas vizelet-metilmalonsav-, homocisztein- és holotranszkobalamin-szintet.
Japánban és Európában a B12-vitamin alsó határértéke 500-550 pg/ml között van, ez a szint a kognitív hanyatlással kapcsolatos pszichológiai és viselkedési megnyilvánulásokkal hozható összefüggésbe.
A B12-vitamin emberi szükséglete napi 2-3 mikrogramm, sőt akár 4-7 mikrogramm is lehet a legújabb kutatások szerint.
A B12-vitamin hiányának stádiumai és tünetei
A B12-vitamin hiánya négy szakaszban alakul ki, kezdve a vitamin vérszintjének csökkenésével, a vitamin sejtszintjének fokozatos csökkenésével, a homociszteinszint emelkedésével és a DNS-szintézis sebességének csökkenésével, végül makrocitás vérszegénységgel.
A B12-vitamin felszívódása nagyon összetett, és a felszívódási zavar okai lehetnek a bél diszbiózisa, a bélgyulladás, a szivárgó bél szindróma, a nitrogén-monoxidnak való kitettség vagy bizonyos gyógyszerek szedése.
Ez magyarázhatja, miért fordulhat elő B12-vitamin-hiány még azoknál az embereknél is, akik jelentős mennyiségű állati eredetű terméket fogyasztanak.
A B12-vitamin hiányának tünetei közé tartozik a kéz vagy láb zsibbadása és bizsergése, a mozgás és az egyensúly fenntartásának nehézsége, vérszegénység, sárgaság, duzzadt nyelv, kognitív nehézségek vagy memóriavesztés, paranoia vagy hallucinációk, gyengeség és fáradtság.
Kezelés nélkül ez a hiány súlyos neurológiai problémákat és vérbetegségeket okozhat.
Ha B12-vitamin-hiány gyanúja merül fel, az első lépés néhány vizsgálat elvégzése. Ehhez pontos alapértékre van szükség. Ha az adott vitamin egy specifikus hiányát állapítja meg, a következő lépés a hiányt okozó mechanizmus azonosítása.
Miután a mechanizmust azonosították, az orvos meghatározza az Ön számára megfelelő kiegészítés formáját, az adagolást és az időtartamot.