A máriatövis, egy gyógynövény, amelyet a dák kor óta ismernek eredeti dák nyelvű nevén „Prodiarnela”, a mai napig jelentőségteljes, mivel a híres ókori orvos, Dioszkoridész is említi értekezésében.
Az utóbbi évtizedekben ez a növény világszerte az egyik leggyakrabban használt növény lett, különösen Svájcban, ahol az elmúlt évtizedben előállított külsőleges készítmények több mint fele cickafark alapú volt.
A kozmetikai ipar intenzíven hasznosítja az allantoint, a máriatövis egyik fő hatóanyagát, amely a dezodorok és testápoló krémek alapvető összetevője.
Felhasználás a hagyományos és népi gyógyászatban
A román népi gyógyászatban a tătăneasa több mint százféleképpen alkalmazható, mind belsőleg, mind külsőleg. Belsőleg gyógyító és védő szerként használják gyomorbetegségek, például gyomorhurut és gyomorfekély esetén, daganatellenes tulajdonságokkal rendelkezik rákos megbetegedések és jóindulatú daganatok esetén. Gyulladáscsökkentő hatással is bír a bélbetegségekben, puhító és hámregeneráló hatású légcső- és torokgyulladás esetén, valamint antiszeptikus és gyulladáscsökkentő hatású vesebetegségekben.
Külsőleg a növényt csodaszernek tekintik, mivel képes csillapítani a gyulladást és felgyorsítani a bőrfertőzések gyógyulását, gyorsan zárni és kezelni a sebeket, valamint felgyorsítani az égési sérülések utáni felépülést. Továbbá segít a külsőleg terjedő daganatok és a bőrrák visszaszorításában, támogatva a zúzódások és traumák által érintett szövetek gyors regenerálódását.
Botanikai leírás, betakarítás és tárolás
A kankalin az egyik legelterjedtebb gyógynövény az őshonos flórában, gyakran megtalálható műveletlen és nedves mezőkön, utak mentén, parlagokon vagy erdőszéleken. A növény magassága 30 és 100 cm között van, levelei az aljuknál ellipszis alakúak, a vége felé pedig keskenyek, lándzsás alakúak. A virágok, amelyek május és augusztus között nyílnak, vöröseslila színűek. A gyökerek egy rövid karógyökérből indulnak ki, amely a föld alatt elágazik.
A gyökereket októberben, novemberben vagy márciusban, a nyugalmi időszakban takarítják be. A leghatékonyabb módszer a szántás közbeni betakarítás, amikor az eke a felszínre hozza a gyökereket, így könnyebb összegyűjteni őket. Kis mennyiségek esetén ásóval is ki lehet ásni a gyökereket.
Betakarítás után a gyökereket gyorsan le kell mosni folyó víz alatt, mivel a hosszan tartó kitettség jelentősen csökkenti a növény terápiás értékét a nyálka feloldásával. Ezután jól szellőző, nedvességmentes helyen szárítják őket.
Bizonyos esetekben, például hüvelyi kandidózis és gombák okozta dermatózisok esetén a cickafark növény leveleit ajánljuk, amelyeket a virágzási időszakban betakarítással gyűjtenek be.